1956. Magyarország csupán egy kis csatlósállam a szovjet blokkban, de nagyhatalom is: vízilabda-válogatottja verhetetlen. A pólós srácok a vasfüggöny mögött is az élet császárainak érzik magukat; élvezik a sikert és a lányok rajongását, magabiztosak és összetartók. Eddig egyetlen egyszer veszítettek: 1955-ben, amikor egy moszkvai mérkőzésen a bíró nem engedte őket győzni. Mindannyian a visszavágásra, az '56. novemberi melbourne-i olimpiára készülnek.
De a történelem alaposan összekavarja a terveiket. Budapesten kitör a forradalom. A csapat fiatal sztárja, Karcsi (Fenyő Iván) és barátja, Tibi (Csányi Sándor) belekeveredik az utcai eseményekbe. Eleinte csak a kalandot keresik. Karcsinak megakad a szeme egy harcias műegyetemista lányon, Falk Vikin (Dobó Kata), és a nyomában járva eljut a forradalom legfontosabb színhelyeire: ott van a Kossuth téren, majd a Rádió ostrománál is.
Ez már nem játék. A forradalom magával sodorja őt. Az edzésnél, a sportsikernél már sokkal fontosabbnak tartja, hogy az igazság oldalán harcolhasson. Kénytelen elárulni a csapatát, de új, hű társakat talál: a pesti utca hőseit; és ami a legfontosabb számára: Vikit.
Október végén a forradalom győz, a szovjetek kivonulnak, Magyarország kilép a VArsói Szerződésből, és semlegessé nyilvánítja magát. A magyarok és a világ 13 napig azt hiszik, Magyarországon vége a kommunizmus sötét korszakának. Viki rábeszéli Karcsit, hogy utazzon mégis a többiekkel, képviselje az olimpián az új Magyarországot. Kádár azonban behívja a szovjeteket, és amikor Karcsi Mire Karcsi látja a Budapest felé vonuló tankokat, már nem tud visszafordulni. Kénytelen sorsára hagyni szerelmét, és ha már nem harcolhat, teszi, amihez a legjobban ért: a medencében szerez dicsőséget hazájának.

Így kerül sor 1956. december 6-án az elődöntőre. Otthon T-34-esek rombolják le a barikádokat, itt a magyar vízilabdások néznek szembe a szovjetekkel. Karcsi és csapattársai most megmutathatják a világnak, hogy ez a kicsiny nép nem hagyja magát legyőzni.