A felkészülésről:
- Természetesen tanultam az iskolában 1956-ról, de nem ezekre hagyatkoztam. Elég kései fázisában kerültem bele a produkcióba. A forgatókönyv már megvolt, de azt jelentősen átírtuk. Archívumokat sokórányi dokumentumfilmet, számtalan fotót néztem. Három ládányi anyagot kaptam, melyet apránként, szisztematikusan kellett végignéznem. Tudtam például, hogy van egy olyan jelenetünk, ami október 23-án este a Magyar Rádió épülete előtt játszódik. Akkor már lehetett szisztematikusan keresni, de vagy három év azt az anyagmennyiséget mind feldolgozni. Az az érdekes, hogy mióta már nem kell vele foglalkozni, a téma egyre jobban érdekel! …
A vágás utolsó fázisában például a Szabad Európa Rádió hangarchívumát még egyszer végig kellett hallgatni úgy, hogy mi az, amit végül fel akarunk használni. Végül nem az eredeti hangot használtuk a rossz minőség miatt, de szó szerint az hangzik el, ami akkor, illetve annak rövidített változata.

A kihívásról:
- Nagy kihívást éreztem, egyrészt a produkció miatt. Amiatt, hogy nincs olyan magyar rendező, aki ennyi játéklehetőséget kap egyszerre, nagy költségvetésű filmben. Végre nem az történik, hogy vannak szép elképzelések, de ki kell húzni a nyolcvan százalékát, mert tudjuk, hogy csak húsz százalékára van pénz. Ez nagy drog egy rendezőnek….
Nagyon könnyű kétszereplős jelenetet megtervezni, még akkor is, ha egy szobában össze-vissza futkároznak. De amikor hat-nyolc ember beszél egyszerre, azok mozognak, akkor megtervezni, hogy ne legyen statikus, legyen dinamikája, plusz három-öt kamerával rögzítjük egyszerre, az kihívás volt…
A forgatás hatvan napja kemény kiképzés volt számomra, de érdekelt ez a kihívás, hogy mindezt végig tudom-e csinálni. Technikailag hihetetlenül sokat lehetett tanulni belőle…

A fegyelemről:
- A filmesekről azt mondják, hogy fegyelmezett emberek, de mind a katonák, a katonai szakemberek, mind a vízipólósok hihetetlenül fegyelmezettek. Emlékszem, a próbáknál a színészek mindig késtek öt-tíz perceket. De a pólósok, ha reggel ötkor próba volt, akkor 4 óra 49-kor már ott állt mindegyikük. Mindig lehetett rájuk számítani.

Az akciókról:
- Két stáb dolgozott párhuzamosan. A nem színész igényes részt külön forgatta Vic Armstrong neves akciórendező, aki nagyon érdekesen dolgozik, nagyon sokat lehetett tőle tanulni. Muszáj volt párhuzamosan haladni, mert különben nem lehetett volna teljesíteni a feladatot…
A munka során rettenetesen élveztem a közlekedést a tankokkal, a házak felrobbantását. Jó érzés olyan dolgokat kipróbálni, melyeket legfeljebb csak DVD-k werkfilmjeiben látni.

A konfliktusokról:
- Ez egy olyan szakma, amely telis-tele van konfliktusokkal. Nem lehet elvárni, hogy az embert csak szeressék. Ezt a Csak szex…forgatásakor éreztem először. Volt egy pillanat, amikor felvetődött bennem: az a kérdés, hogy engem most szeressenek a forgatás alatt vagy az, hogy olyan filmet csináljak, amit utána vállalni tudok. Mert a kettő nem ment együtt…
Andynek (Andy Vajna proucernek - A szerk.) hihetetlen kitartása van - de ez nem rossz. Egy olyan hierarchikus szakmában, mint amilyen a miénk, és abban a lendületben, amiben dolgoztunk, egyszerűen el kell fogadni, hogy az hoz döntést, aki a hierarchiában feljebb van… Sok dologban azért rugalmas és meggyőzhető volt. Az egyik első forgatókönyv például olyan könyv volt, amelyben láttam lehetőséget, de alig tudtam azonosulni azzal a verziójával, ami végül hetven százalékban megváltozott. Három hétig hárman ültünk Andy irodájában napi tizenkét órát és dolgoztunk rajta, hogy magyar történet legyen, de természetesen megfelelve a dramaturgiai elvárásainak.
(Goda Krisztina szavai 2006. október 20-án, a film díszbemutatója előtti órákban.)

www.premierpark.hu