- Milyen személyes emlékeket őriz a producer 1956-ról?
- Tizenkét éves voltam, amikor elmentem Magyarországról. Mi fenn laktunk a szüleimmel a Szabadság hegyen, az Istenhegyi út Abos utca környékén. Fölöttünk volt egy katonai bázis, amit éjjel állandóan lőttek november 4-e után. Nappal viszont nem, és mi gyerekek felszaladtunk, és összeszedtük a sárga csíkos gyakorló gránátokat - az igazi piros volt. Hazamentem és a barátommal dobáltuk őket az udvarban. Édesanyám akkor lekent nekem két akkora pofont, hogy majdnem elszállt a fejem, mert azt hitte, tényleg igazi gránátokkal játszunk. A másik emlékem, hogy éjjelente a pincében bujkáltunk, és krumplis zsákokon aludtunk. Magáról a forradalomról nincs tiszta emlékem, az egyetlen talán az, amikor a papámmal kézen fogva végigsétáltam a körúton abban a tíz napban, amikor az ország szabad volt. Neki eufórikus élmény volt, nekem inkább kaland. Szétlőtt teherautók, tankok, épületek, betört ablakok, de a kirakatban ott hagyott áruk, pénzgyűjtés családoknak; ávósok lógtak egy saroknál, ami egész brutális élmény volt. Harci tapasztalataim nem voltak. Sajnos a szüleimtől nem sokat tudok 1956-ról, mert mi erről otthon soha nem beszéltünk.

- Mikori álom a Szabadság szerelem?
- Kilenc évvel ezelőtt kezdtem el gondolkodni, hogy az ’56-os forradalmat szeretném valahogy feldolgozni. Hét éven keresztül kutattam, kerestem az ötleteket, Joe Esterhast kértem fel, találjunk együtt egy olyan témát, amely érdekessé teszi a forradalmat a közönség számára. Átnéztük Nagy Imre, Maléter Pál, sok forradalmi hős életét, de nem találtam meg azt az érzelmi drámát, amivel ezt a történetet el lehetett volna mondani. Majd láttam véletlenül egy amerikai filmet a Miracle-t (Csoda a jégen), amely a montreali olimpiai jéghoki mérkőzést dolgozta fel az amerikai és az orosz csapat között, amikor az amerikaiaknak először sikerült nyerniük az oroszok ellen. És akkor jött az ötlet: volt annak idején egy vízilabdameccs a magyarok és az oroszok között, amely a legvéresebb volt a világon, és ezt minden olimpia előtt megemlítik. Ha ezt a történetet párhuzamosan összehozzuk sporttal, a szerelemmel, a forradalommal, az olyan érzelmi kaland, amellyel mindenki megtalálja az érdekességet.

- Elégedett a producer filmmel, ilyennek képzelte egy évvel ezelőtt a majdani végeredményt? És elégedett volt-e Joe Eszterhas, az első szellemi társ, aki kisfiával látta nemrégiben a filmet Los Angelesben?
- Eszterhas nagyon büszke a filmre, nagyon elégedett. Ami engem illet, a gyermek kezét nagyon nehéz elengedni, mert mindig vannak olyan jelenetek, amelyeken még szeretnék javítani. De az a cél, amit szerettem volna elérni, hogy érzelmileg visszaadjak valamit a magyar közönségnek abból, amit a magyar forradalom jelentett, az szerintem sikerült. Rám hat a film, nem tudom száraz szemmel végignézni.

- Hol áll ez a film a producer értékrendszerében?
- Talán ez a legfontosabb film, amit életemben csináltam. ’56 adta meg életem alapját valamilyen formában. Azzal, hogy elmentem Magyarországról, a világ kitárult előttem. Sikeres dolgokban tudtam dolgozni, ez más perspektívát, izgalmas életet adott nekem, tele vágyakkal, kalandokkal, teljesítményekkel. Maga ez a szakma érdekes számomra. És most mindezt szerettem volna visszaadni, talán a magyar fiatalságnak, hogy ők is érezzék, mi is történt itt 1956-ban. Talán az a versszak a film végén összefoglalja ezt az érzelmet: örökölni a szabadságot egész más, mint harcolni érte. Szeretném, ha ezt észrevenné a mai fiatalság és küzdene, hogy ez a szabadság jelentsen is valamit.

- Nem zavarhatja-e a film fogadtatását, hogy a magyar belpolitikai körülményeket ma nem lehet nyugodtnak nevezni, és vannak, akik tévesen az 1956-os eseményekhez igyekeznek hasonlítani a mostani szituációt?
- ’56 az egyik legfontosabb pillanat Magyarország, de talán Európa történelmében is. És nekünk erre büszkének kell lennünk. Sokkal inkább az volt a célom, hogy ez a film összehozza a népet, és együtt tudja ünnepelni azokat az érzelmeket, problémákat, amelyek akkor léteztek. Én nem vagyok politikus, nem tudom és nem is akarom befolyásolni az itteni szituációkat. Azt szeretném, hogy akik megnézik a filmet, pozitív élményt kapjanak nem kisajátítva, hanem megünnepelve azt. Ez volt az a forradalom, amely az első rést ütötte a szovjet páncélon.

Goda Krisztina rendezővel

- Milyen esélyei lehetnek a filmnek a nemzetközi filmpiacon?
- Még soha életemben nem tudtam megjósolni, mennyire sikerül, milyen érdeklődést kelt egy film. Érdekes módon külföldön valahogy sokkal izgalmasabb az érdeklődés a Szabadság, szerelem iránt. Az összes amerikai stúdió ezen a héten nézi meg a filmet, a Fehér Ház meghívta, Bush, az amerikai elnök a két-háromszáz piacon lévő filmből éppen ezt akarja megnézni. Hogy kasszasiker lesz-e, nem tudom megjósolni. Én megpróbáltam a magamból a legtöbbet kihozni.

- Mennyire szempont, hogy kasszasiker legyen az alkotás?
- Nekem semennyire. Ezt a filmet nem azért csináltam, hogy sok pénzt keressek vele. Engem azzal vádoltak, hogy "Vajna le akarja nyúlni a forradalmat, mert ebből is pénzt akar csinálni”. Sőt, ebbe a filmbe saját pénzem tettem bele, és próbáltam egy olyan magyar filmet gyártani, ami különleges. Ha valami haszna lesz, egy ötvenhatos alapítványnak - még nem választottam ki, melyiknek- , és a Hospice alapítványnak (a haldokló betegek ellátását segítő Magyar Hospice Alapítvány - A szerk.) adom, ötven-ötven százalékban.

- Ha Amerikában látják majd a nézők a művet, akár Bush elnök is, akkor lelkiismeret furdalást okozhat a film, hiszen a benne számos utalás van a magyarok nagy amerikai segítség-várásáról, hitegetésről…
- Nem tudom, ötven évre visszamenőleg tudunk-e lelkiismeret furdalást okozni valakinek is, de szerintem ez hatással volt a magyar életekre, úgy érzem, emiatt fontos része a filmnek. Amit próbáltam: nem nehézkesen, komplikáltan elmesélni az eseményeket, hanem csak úgy érinteni, hogy tisztán lehesse látni, követni az ifjú pár történetét. Ez a film nem két hősről szól, hanem két egyszerű emberről, akiknek az élet úgy tálalta a döntéseit, hogy azok hősies döntések lettek. Nem azért mert ők hősök akartak lenni, hanem mert az élet úgy hozta.

- Lesz-e Moszkvában premierje a Szabadság, szerelemnek?
- Moszkvába meghívták a filmet, november 10-re, az Október 10-e Színházban szeretnék levetíteni. Még nem tudom, elfogadom-e a meghívást, nem tudom, lesz-e rá időm. Ez nagyon fura dolog nekem, de lehet, hogy nem, mert mindannyiunknak szembe kell nézni a múltunkkal. Mert minél előbb fel tudjuk dolgozni a múltat, annál jobban tudunk előbbre haladni.

- Legközelebbi feladatok, tervek?
- Most nincsenek új játékfilm terveim. Ez a film másfél évet elvett az életemből, hogy megvalósíthassam. Most egy kisebb vakáció következik, egy hosszabb fejvakarás, és aztán feltalálom, mi leszek, ha nagy leszek. Az egyetlen projekt, amin dolgozom, az a Terminátor tévéfilm-sorozat, melynek a pilot, azaz első részét tervezzük, január 15-én kezdünk. Ha ez sikeres, jöhet a folytatás.

www.premierpark.hu