Dobó Kata és Fenyő Iván nemcsak az ágyjelenetben ért egyet, hanem szinte mindenben. A Szabadság, szerelem két főszereplője egymás szájából vette ki a szót, folytatta a másik gondolatmenetét a film sajtónapján, amit az egyik legelegánsabb pesti szállodában tartottak. Az újságírók kis csoportokban járultak hozzájuk, így az [origo] riportere sem egyedül faggatta őket.

Fenyő Iván és Dobó Kata Ajánlat A Szabadság, Szerelem honlapja Képgaléria Nézz képeket a Szabadság, Szerelem című filmből! Videó A Szabadság, Szerelem előzetese [vizsla24] Linktár Szabadság, Szerelem linkgyűjtemény - Mennyire hozta közel hozzátok a film ezt a történelmi eseményt? Dobó: Baromi közel hozta, merthogy korábban egyáltalán nem foglalkoztam vele. Vannak történelmi korok, amelyek mindig is érdekeltek, amiket szívesen tanulmányoztam, de '56 nem tartozott közéjük, noha nem tanultunk róla sokat a gimnáziumban, ildomos lett volna utánanézni. De hát most itt volt a remek alkalom. Persze még most is vannak hiányosságaim, hiszen nem vagyok történész, de amit a szerep megkívánt, annyit foglalkoztam vele. - Hogyan találtatok rá a korszak emberi oldalára: a gesztusokra, tartásra, lélekállapotra? Fenyő: Az egyik dolog, hogy egy fiú és egy lány között ugyanaz a játék megy végbe '56-ban, mint akár 1200-ban, akár 2006-ban. Ugyanúgy nézünk egymás szemébe, és ha megfogom a kezét, ugyanazt érezzük. A szerep szempontjából tehát nem a kor a legfontosabb - persze a film és a történet szempontjából fontos. De nekünk alapvetően azt kellett eljátszanunk, hogy van egy fiú meg van ez a lány, és egyre közelebb jutnak egymáshoz, és aztán sok dolgon mennek keresztül. Szabó Karcsi a lány miatt kerül a forradalomba, és ez olyan élményt jelent neki, amiről sosem álmodta, hogy megtörténik. A kor persze meg kell, hogy jelenjen a dialógusokban, de erről a forgatókönyvírók gondoskodtak. Mi pedig több hónapon át próbáltunk, és ezalatt előfordult, hogy valakinek eszébe jutott, hogy ilyet nem mondtak akkoriban, vagy ilyen mozdulatot nem tettek - ezeket akkor kicseréltük. Dobó: Nekem egyébként a jelmez, a hajviselet és a minimális smink azért sokat segített. Azt a pufajkát viselni például önmagában ad egy érzelemvilágot. Egy pufajkában sétálni a válladon lógó fegyverrel, az arcodon csorgó vérrel - még ha az smink is -, előhoz egy hatodik érzéket, ami miatt nem úgy viselkedem, mint Dobó Kata 2006-ban. És azt is hozzátenném, hogy a beszédstílusban viszont nem ragaszkodhattunk szigorúan az '50-es évek hagyományaihoz, mert ennek a filmnek a mai 13 évesekhez is kell szólnia. Muszáj volt modernebbnek lennie. - Mindenképp erre a minimális sminkre volt szükség? Dobó: Igen, igen, feltétlenül. A legelején leültünk Krisztával (Goda Krisztina, a rendező - a szerk.), mindent átbeszéltünk, és ebben is mélyen egyetértettünk. Mint ahogy abban is, hogy nem lehet a hajszínem vörös, hogy semmiképpen ne rezonálja "a Dobó Katát". Nekem az lenne a legnagyobb nyereség, ha ezt sikerül elérnem. Mint ahogy már a forgatáson is volt erre példa. Nagyon sok statisztával dolgoztunk, és a Műegyetemen megtörtént, hogy többórás forgatás után, miután én százszor elordítottam, hogy "Ruszkik, haza!", satöbbi, egyszer csak meghallottam magam mellett, hogy valaki azt kérdezi: "Tényleg ez a Dobó Kata?". Ez tök jó, ez volt a cél, egy színésznőnek ez fantasztikus érzés. És itt térünk vissza a skatulyához... izé. Vagy ezt nem ti kérdeztétek? - Nem, biztosan az előző turnus volt. Minket inkább az ágyjelenet érdekelne. Fenyő: Az ágyjelent éppen annyira fontos vagy nem fontos, mint bármelyik másik jelenet a filmben. A próbák során jó esetben felkészül a színész arra, hogy amikor ehhez a ponthoz érkezik, a szereplő milyen lelkiállapotban van, hogyan érez, mit él át. Annyi a dolgod, hogy ezt a mozaikdarabot pontosan a helyére szúrd be. És ha ez adott esetben egy ágyjelenet, és te túl nagy jelentőséget tulajdonítasz neki, félsz a meztelenségtől - pedig a meztelenség teljesen természetes, az ágyjelenet  teljesen természetes, a szex is természetes -, akkor gondok vannak. Én megpróbáltam a legtermészetesebben állni hozzá. Szabadság, szerelem | Fenyő Iván és Dobó Kata | Képek - Az ágyjelenttel kapcsolatban nem merült fel, hogy az '50-es években ez mást jelentett, másképpen volt? Dobó: Egyrészt ezért van, hogy az első éjszakán, amit együtt töltünk, nem történik közöttünk semmi. Nem is olyan a helyzet, hogy abban a testiség megjelenhetne. Másrészt szerintem ebben a közhangulatban akár az is elképzelhető, hogy gyorsabban jutnak el a szereplők az ágyig, hiszen tudják, hogy a fiú vízilabdás, és majd elmegy, itthon meg harcok vannak, mindennek vége lehet holnap. Fenyő: Szerintem is, ha az ember akkor lement az utcára, már olyan felfokozott állapotba került, olyan magas rezgésszámon pörgött, hogy ha ilyenkor találkozott két szerelmes, akkor nem hiszem, hogy sokat gondolkodtak. Talán még épp az a furcsa, hogy a szereplők egy éjszakát azért vártak. - Aztán Szabó Karcsi tényleg elmegy az olimpiára. A film véget is ér ott, hogy a csapat megnyeri az aranyat, és tudjuk, hogy sokan közülük többé nem jönnek haza. Szerinted, Iván, a te karaktereddel mi történik a film cselekénye után? Fenyő: Gondolkodtam rajta, de nem tudom. A többi vízilabdás tudja, de az én karakterem nem mond ebben a kérdésben semmit. Dobó: Éppen ez a szép benne, szerintem. Fenyő: Én egyébként nem hiszem, hogy nekem tovább kellene gondolnom az ő sorsát. Ez a történet innentől eddig érdekes, pont, amennyit látunk a filmben. Ez akar elmondani valamit, ez akar elgondolkodtatni, ezzel akar hatni a nézőre. Ha fontos lenne, hogy mi lesz Karcsival az olimpia után, akkor benne lett volna a filmben. Szabadság, szerelem | Fenyő Iván és Dobó Kata | Képek - És mi lesz veletek a film után? Ez a főszerep mindkettőtök pályáján - és életében - fontos állomás lehet. Dobó: Én nem merek erre gondolni. Fenyő: Én is a jelenben maradok. Ha jön egy feladat, azt meg kell csinálni százszázalékosan, és aztán majd arra megyek, amerre mennem kell. Dobó: Ez a film mind a kettőnknek egy fantasztikus lehetőség volt... Fenyő: Sok színész örülne, ha egyszer megadatna neki hasonló. De a lehetőséget nem úgy kell érteni, hogy ezáltal mi sztárok lehetünk, vagy mit tudom én. A lehetőség azt jelentette, hogy én ezt a szerepet eljátszhattam, és általa többé válhattam. Tágítottam magamat, a tapasztalataimat, mélyíthettem a lelkemet, talán. Hogy mi lesz a következménye a világban... sok minden lenne jó. De a terveimről babonából nem beszélhetek. [origo]