Csányi Sándor a Szabadság, szerelemben játszott szerepéről

A Szabadság, szerelemben játszott szerepéről nyilatkozva Csányi Sándor a film 2006. október 20-án tartott sajtóbeszélgetésén elárulta beszélgetőpartnereinek: az általa alakított figura megformálása semmivel sem volt számára kisebb kihívás, mint korábbi szerepei. Jelentős különbség van mégis a karakterek között: Csányi most szokatlanul könnyed, humoros, nagyszájú pólóst alakít. Első pillantásra, legalábbis: mint kiderül, a figura nem mentes az egyéni tragédiáktól. Azért, hogy kitörhessen életéből, és eljusson az olimpiára, jelentéseket ír az ÁVH-nak.  Elmondta: a figura humorát élvezte, több poén kidolgozásában részt vett ő is. Ugyanakkor fontosnak érezte azt is, hogy ne csak egy egyszerű, állandóan viccelő figura legyen, hanem valódi emberi mélységekkel is bírjon a szerep. Hozzátette azt is, hogy több jelenetét végül kihagyták a filmből, amelyekért kicsit fájt a szíve, ám a végeredményt látva egyetértett a döntésekkel. Ha mindent benne hagynak, több mint két és fél óra lett volna a film, ami már ártott volna saját magának - mondta. 1956-ról szólva elárulta: sokáig nem tudott igazán sokat az akkor történtekről. Bár ő iskolai tanulmányai alatt már az igazat tanulta, mély politikai ismeretekre nem tett szert korábban. Nem ezekkel kellett ugyanakkor a szerepében foglalkoznia: fő feladatának a miliő ábrázolását tekintette - különösen, mert bizonyos szempontból privilegizált helyzetű sportolókat alakítottak.

- Felkészülésetek során láttátok-e a ti történeteteket inspiráló A szabadság vihara című filmet, illetve kaptatok-e segítséget azoktól a pólósoktól, akik az olimpiai csapat tagjai voltak? - szólt a következő kérdés Csányi Sándorhoz. - Láttuk a filmet, igen - felelte a színész. - Kárpáti Györggyel pedig nemrégiben beszéltünk egy interjú kapcsán, de ez nem volt a felkészülés része. Nekünk a mostani pólósok segítettek felkészülni a szerepeinkre; és ez az együttlét, amikor megismerhettük őket, a gondolkodásukat, a viselkedésüket, mindenképp jó és tanulságos volt. Arról nem is beszélve, hogy mennyit használ fizikailag és szellemileg is, ha napi egy-másfél órára a vízbe kényszerítik az embert. Egészen más életmód az övék, ahol irigylésre méltóan mindig egyértelmű visszajelzések vannak arról, jó volt-e az ember - ez a színészek életére nem jellemző. Tehát nem csak a praktikus okok miatt volt jó velük lenni, de emberileg is sokat tanulhattunk tőlük.
- Több, vagy kevesebb lehetőséget adott az, hogy a tiéd nem az abszolút főszerep? - Egyértelműen kevesebbet, hiszen kevesebbet látszom. Fenyő Iván a főszereplő, a vele történő eseményekre reagálok Ugyanakkor egy vesztes karakter megformálása semmivel sem kisebb feladat, mint a főhősé. Sőt, mivel kevesebbet látszik, nagyobb kihívás megmutatni, hogy ő is egy ember, akinek van saját élete, sorsa, tragédiája akár.

- Belülről látva ez az ember inkább pozitív, inkább negatív, vagy egyszerűen csak esendő? - Nem tudok egy szerepet nem pozitívnak játszani. Ennek a kérdésnek az eldöntése a néző dolga. De én olyan gazemberről még nem hallottam, aki ne gondolta volna magát valamilyen szempontból jónak, és a világot erkölcstelennek. Meg kell találni azokat a mozgatórugókat, amik ezt a tettét indokolttá tették, amik felmentést adnak az embernek saját maga előtt a bűn alól. De ez bizonyos szempontból nem nehéz, akkoriban rengetegen kerülhettek ilyen helyzetbe. És korántsem biztos, hogy én, Csányi Sándor, abban az adott helyzetben mertem volna-e olyan hős lenni, mint ma sokan hirdetik. Lehet, hogy én is elgyengültem volna annyira, hogy olyat tegyek, amit később megbánok. És úgy kellett megformálni ezt az embert, hogy mégis szerethető, de legalább megérthető legyen. Ilyen szempontból valóban könnyebb egy hősszerep, mint egy árulóé, vagy akár egy esendő emberé. Ebben annyival több a kihívás, hogy ezt az árnyaltabb figurát kell kevesebb jelenetben kibontani.
www.premierpark.hu |